Az amerikai miniló

Az Egyesült Államokban a miniatűr ló XX. század közepén jelent meg nagyobb számban. Itt tovább nemesítették, finomították , melyhez több póni típust is bevontak : Hackney póni, shetland póni, wels póni, falabella stb.
Jelenleg is folyik a vita, hogy a fajta melyik kategóriába sorolandó: ló vagy póni? Méretét és a fajta múltját tekintve egyértelműen póni viszont a viselkedés és küllem tekintetében inkább nagy ló. A hivatalos Amerikai Miniló Egyesület ( AMHA) fajtastandard alapján a maximális méret 34 hüvelyk(~86,36 centiméter), melyet az utolsó sörényszál eredésénél mérnek. Finom vonalvezetés, hosszú elegáns törzs, szikár, íves has, rövid ék formájú fej, kicsi, apró, előre irányuló fülek, magasan tűzött, hosszú, íves nyak, apró patában végződő lábak, finom, törékeny ízületekkel. Ez az, amit egy miniatűrtől elvárnak.

Az amerikai miniló jellemét, küllemét tekintve sokkal inkább nagy ló, mint póni. Arányosak, kecsesek, nyugodtabbak, könnyebben alkalmazkodnak a számukra egyáltalán nem természetes kórházi környezethez… így megőrzik nyugalmukat, bizalmukat, ami a gyermekkel való valódi kapcsolódás feltétele. A fajta Amerikában tudatos tenyésztés eredménye, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy csak a nyugodt, idegrendszerileg stabil egyedeket vitték tovább. A látogatói program egyik különlegessége, hogy a lovakat ágyhoz viszem…kiemelve őket a megszokott, biztonságot jelentő otthonból, ménesből- és mégis megőrzik nyugalmukat, kapcsolódási képességüket. Ezt két szempont támogatja, egyik a fajta idegrendszeri stabilitása, a másik a szabadon-idomítás dinamikája.